Keresés a blogban

2017. okt. 12.

A nyár és az ősz legszebb pillanatai



Rég nem ültem gép elé, elillant a tavasz a nyár, de még az ősz is lassan szakállas lesz. Pedig horgásztam sokat, lett volna miről írni, mégis úgy hozta a sors, hogy az emlékek többsége a fejemben maradt. Most viszont vettem egy nagy lélegzetet, és az elmúlt pár hónap legszebb, legemlékezetesebb pillanatait képernyőre teszem.


Számomra a csatorna parti cserkelések, domolykók után kutatva, a horgászat eszenciája. Sajnos egyre kevesebb az olyan víz ahol nem dolgozták még meg a partot, nem alakították át a medret, vagy nem építettek zsilipet, műtárgyat ezekre a kis vízfolyásokra. Azért még találtam egyet, ez az én meseországom, ahova kijutva, több domolykót szoktam látni, mint vízinövényt. Igazi passzió ez a horgászat, a kristálytiszta vízben megfigyelni a domi csapatokat, látni ahogy a műcsali után ugranak, megvárni a kapás pillanatát, és a bevágás után táncra perdülni a zsákmánnyal. Néha meglepetést is tartogatnak ezek a csatornák, gyönyörű élénk színű sügeret, vagy éppen fahusáng méretű csukát, aki a domis támolygó bosszantását nem nézte tétlenül, meglepődtünk mindketten mikor rákapott a vasra.











A kis csatornán legyezni, az már igazi kihívás, de mindezt egy korabeli felszereléssel, antik selyemzsinórral, és eredményesen, ez már nem meseország, hanem menyország, ha még lehet fokozni, ilyenkor Isaak Walton: A tökéletes horgász című könyve jut eszembe, a több mint 350 éves mű még ma is tökéletes leírása a horgászat eszenciájának.   



Különleges helyzetben vagyok, mert a Szigetköz elkápráztat, bőven ellát mindféle vízzel, kis csatornával, folyócskával, holtágakkal, és az Öreg Dunával, annak is a szigetközi szakaszával. Itt aztán előkerül a switch bot, jöhetnek a balin legyek, és szállhat a legyes zsinór. Olyan hely ez amit az úti filmekben látni, kristálytiszta víz, ruganyok között rohanó folyó, ami néhol széles kavicspadokon lassul, nyugszik, szelídül. Csodálatos világ, ami bővelkedik halban. Balinokat kergetni ezen a vízen nekem a relaxáció egyik formája. A switch botos legyes horgászat másik pazar módszere a nimfás görgetés. Amit a fenéklakó folyóvízi halak előszeretettel elkapnak, így aztán egy vaskos szigetközi márna bármikor karikába hajlíthatja, fergetes érzés az ilyen fárasztás.















Amióta írom a blogot, nagyon sok barátra tettem szert, a horgászat, a közös érdeklődés, a természet, a halak, vizek szeretete, mind összehozza az embereket. Sok blog íróval is tartom a kapcsolatot, néhányakkal horgásztam is már együtt, amire mindig szívesen emlékezem vissza. Mosoni Horgásztól ( blog link: mosoni horgász ) kaptam az egyik közös horgászaton általa készített úszókat, és egy barátja által készített körforgókat, az úszókból adtam kettőt Tibornak, aki azon melegében kipróbálta egy megtermett ponty segedelmével, hát így működik a horgászok közötti kapcsolati háló :) Imre Tiborral a nád bot gyűjteményem miatt hozott össze a sors. Mivel rengeteg közös témánk volt, és ezt egy horgászat alatt különösen ki lehet beszélni, ezért meghívtam a Szigetközbe. Természetesen saját készítésű tonkin nád botjával érkezett, és nagyon eredményes horgászatot hoztunk össze, mind az eszmecserében, mind a halfogásban. Tibor a halfauna széles spektrumát tudta fotómasina elé terelni. Jómagam viszont csak egyetlen halat, de az számomra minden képzeletbeli érmet megérdemelt, mivel eddigi legnagyobb csukám sikerült partra küzdenem. A helyzet pikantériája, hogy őkelme a domis wobblert kapta el, ami előtt nem volt csak egy 20-as monofil előke... Szájszélbe akadt, így heroikus küzdelemben, recsegő 12 g-os botommal sikerült kifárasztanom, persze csak annyira, hogy fotózás után el tudjon úszni.










 A közös horgászat sikerén felbuzdulva, megbeszéltünk ismét egy szigetközi túrát. Most a folyóvízi úsztatás rejtelmeibe én kaptam egy kis beavatást Tibortól. A felszerelésem kora, megvolt az enyém duplája :) Az úsztatós cájgom állt egy Alcocks Viking nád match botból, és egy magyar gyártású Sirály nevezetű centrepin orsóból, amit Wickl János magyar műszerészmester gyártott és szabadalommal védett le a 20.-dik század közepe körül. Tibor ismét brillírozott, saját készítésű tonkin nád avon típusú botjával, az áradó Duna ellenére, szilvaorrút, koncért tessékelt a partra, sajnos ezekről fotó nem készült, mivel én is a vízben álltam, kezemben a felszerelésemmel, és mire előkotortam a vízmentes gépem, a halak meglógtak. Azért a nád pergetőbot is szerepet kapott, mégpedig egy csuka kifárasztásában. A Szigetköz megmutatta mennyi élet lakik a vizeiben, nekünk horgász élményeket adott, a halak túlnyomó része visszakerült a vízbe, így remélem találkozom velük ismét.







Szerzői megjegyzés: A fényképek változó minősége, a különböző képkészítő eszközök miatt van :)


14 megjegyzés:

  1. Ezt a bejegyzésedet sokszor elolvasom majd, s a képekben is gyönyörködök minden alkalommal, amikor az idő nem teszi lehetővé hogy kint a parton átéljem ezeket a pillanatokat. Köszönöm a hivatkozást is!
    Ezért kezdtem én blogolni! Mert ilyen csodákat művelsz!

    Üdv!
    Csaba

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Öröm ez nekem, ezért írok még mindig, talán megfog néhány embert az írásaim, képeim hangulata :)

      Törlés
  2. Nem meleg nyáron az a kalap?:))
    Azon a nád pörgető boton jobban mutatna egy 2-es Altex!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A posztó megvéd mindentől :-D Az Altex az igen, de még nincs :-)

      Törlés
  3. Vártam már, hogy újra jelentkezz, nem csalódtam.
    Tényleg meseország.
    Arról a nimfás görgetésről szívesen olvasnék egy bővebbet...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az bizony :) bár néha olyan, mintha nem is lenne benne hal :) Sokszor betlizem, egy halra jut több betlis peca... A görgetès egyszerű, egy 3 g ólom fölé egy nimfa, meg alá, kb 25-30 cm előkére. Az alsót kapja a márna a felsőt meg minden más. Kapásjelzőt nem használok, azt úgyis megérzem :-D

      Törlés
  4. A legyezés kimaradt eddig az életemből. Nem vonzanak a pérek, a pisztrángok, de ilyesféle balinokat, (néhanap csukákat), meg ezt a nimfás görgetést látva el-el indul bennem a vezérhangya, mondván: Csak ki kéne próbálni ezt a dolgot egyszer. Szóval az ilyen ingerekre, mint ez a poszt is, nagy szükségem van. Akár gyakrabban is... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én a domolykók miatt kezdtem legyezni, viszont nem csak domolykó van a vízben, hanem sok más hal is ami alapvetően szereti a műlegyet :) Így a magyar vizek is kitűnő lehetőségeket tartogatnak egy magamfajta hazai horgásznak. A posztok ritkulása, a horgászatra fordított idővel fordítottan arányos ;-) Csak ajánlani tudom a módszer kipróbálását.

      Törlés
    2. A posztok ritkulására tudom a megoldást: Tessék többet pecázni! Ilyen egyszerű... :-)

      Törlés
    3. Több peca, azzal nincs gond :) Az írásra fordított idő a kevesebb :))

      Törlés
  5. Sajnálom, hogy kevesebbet írsz mostanában, de ami megszületik, érdemes elolvasni. Én, úgy tűnik, már csak ilyen műkedvelő kocapecás maradok feederbottal pontyokra, de mindig örömmel nézem a blogod. Szép képek, különös hangulat. Kösz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hiányzik is az írás :) Meg hát csak az új bejegyzés alkalmával lehet az élményeket átadni. A kevesebb jobb, talán ;-) a hangulat meg olyan, amit én gondolok, horgászatról, vízpartról, a természetről, és annak örülök, ha ezzel másoknak is örömet szerzek :)

      Törlés
  6. Üdv. Ervin. Így ismeretlenül van egy ajánlatom unalmas téli estékre (koszegibela@citromail.hu). Ha kíváncsi vagy keÍess.
    Írásaid érdekesek, én is Dunai pecás vagyok de itt nincsenek ennyire természetes vizek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy olvasod az írásaimat! Megkereslek, kiváncsivá tettél :)

      Törlés

Ha van mondanivalód, írd meg.